2X5 pont, gyakorlatban is nagyon jól alkalmazható segítség ahhoz, hogy megtalálják a számunkra megfelelő „ideális” partnert. 

Trencséni Zsuzsa pszichológus

SÜLT GALAMB EFFEKTUS ELKERÜLÉSE!

Első lépésként ismerd fel, hogy neked is tenned kell azért, hogy társra lelj, és nem elég otthon, ölbe tett kézzel várni a fehérlovon besétáló herceget/hercegnőt. Legyél aktívabb és nyitottabb párkeresést illetően. Találd meg azokat a helyeket és fórumokat, ahol ismerkedni lehet. A legideálisabb helyszínek a pártaláláshoz azok, ahol te is szívesen töltöd az idődet például. A közös érdeklődési terület nyilvánvalóan növeli az összeillés esélyét. Járj mindig nyitott szemmel.

 GONDOLKODOM TEHÁT VAGYOK!

Rendezd össze a gondolataidat, mind önmagadról, mind pedig az ideális partnert illetően. Ha tudatos vagy, nagyobb eséllyel találnak meg a lehetőségek. Írd össze saját erősségeidet, hiányosságaidat, képességeidet és céljaidat, majd azt is, hogy mi az, amit egy társnál szeretnél, ha visszaköszönne ezekből. A lista tartalmazza a főbb személyiségvonásokat, a fizikális jellemzőket, mintákat és értékeket (vallás, politika, ünnepek, rituálék, párkapcsolati és szülői szerepek...), amit a származási családodból hozol. Tekintsd át a szabadidős tevékenységeidet, érdeklődési területedet, és gondold át az előző kapcsolataidat is. Fogalmazd meg, hogy mit jelent számodra a hűség, egy komoly kapcsolat, vagy akár a család fogalma. Az iromány kitérhet a kommunikációs stílusodra, konfliktuskezelési attitűdödre, érzelem kifejezési módozatodra is. Gondold ezeket alaposan végig. Ha ezeket tudatosabban szemügyre veszed, reálisabb képed lesz mind önmagadról, mind pedig arról, hogy milyen társat is szeretnél.

ELKÉPZELÉS LISTA!

A fentiek alapján alkoss egy képet az ideális jelöltről. Írj egy listát, ami a reális elképzeléseidet tartalmazza. Állíts fel prioritást a tulajdonságok, és egyéb jellemzők tekintetében, hogy ezek közül mi, mennyire fontos a számodra. Ne csupán egy követelés lista legyen, hogy milyen is legyen az ideális partner, hanem egy olyan, több területre is kitérő támpont, ami ténylegesen segíthet a párválasztásban. 

ISMERD A PÁRVÁLASZTÁSI SZOKÁSOKAT!

Legyél tudatában, hogy mik az általános választási szempontok a társkeresésnél. Mik azok, a szempontok, amiket a férfiak és a nők különösképpen figyelembe vesznek. A kulturális eltérések ellenére is vannak ugyanis olyan evolúciós párválasztási kritériumok, melyek univerzálisak. A nők leendő párjuknál elsősorban olyan tulajdonságokat részesítenek előnybe, amelyek az erőforrások birtoklását, illetve megszerzésének jövőbeli lehetőségét vetitek elő. Ebből a szempontból a férfiakhoz képest a nők fontosabbnak tartják a magas státuszt, jó keresőképességet, jó anyagi helyzetet, és az ambíciót. A férfiak számára ugyanakkor elsősorban a nők életkora, egészségi állapota és fizikai vonzereje a fontos, hiszen ez jelzi a nő termékenységét és utódgondozó képességét. Mindemellett a humor, a megbízhatóság és az intelligencia mindkét nem számára rendkívüli fontossággal bír párválasztás során.

AZ ERŐ BENNED VAN!

Szeresd önmagadat. Mind a belső tulajdonságaidat, mind pedig a külső tulajdonságaidat! Fő a magabiztosság. Írj egy listát, hogy mi az, ami értékes benned, hogy mire vagy büszke, hogy mi a legnagyobb elért teljesítményed az életedben. A belső előnyös tulajdonságok, és képességek mellett foglalkozz a külsőddel is! Öltözködj alkatodnak és stílusodnak megfelelően csinosan, hiszen az első benyomás rendkívül fontos lehet, és soha nem tudhatod, hogy mikor talál rád a nagy Ő.

 A következő bejegyzésünkben 5 további, fontos segítséggel jelentkezünk, arra az esetre, ha már feltűnt valaki a láthatáron!

 Ha bármi kérdésed van, bátran fordulj a Párt-fogókhoz http://part-fogok.hu/, akik szakmai tudásukkal segítenek mind Önmagad feltérképezésében, mind pedig egy ideális társ megtalálásában.

A pszichológusoktól gyakran azt várják, hogy végre megmondják a tutit, megvillantsák a bölcsek kövét, vagy adjanak egy használható tanácsot, tippet az élet problémáinak leküzdéséhez. Két igen tanulságos történet, ami azért segíthet abban, hogy teljesebb képünk legyen a témáról.

A két történet most két nőről szól, akik fülig szerelmesek lettek. Ezzel még nem volna baj, hiszen a szerelem az élet csodálatos ajándéka...a probléma ott kezdődik, hogy mind a ketten férjezett, több gyermekkel rendelkező családanyák voltak, s nem a saját férjükbe lettek szerelmesek.

Az egyik hölgy, nevezzük most Andinak egy kollégája iránt kezdett vonzódni. A munka frontján remek csapatot alkottak Lacival, de a legjobbak a közösen eltöltött ebédszünetek voltak, amikor is hihetetlen jókat beszélgettek, rengeteget nevettek. Ráadásul Laci gyakran kifejezte elismerését Andinak egy-egy munka kapcsán, sőt egyre gyakrabban a külsejét, öltözködését is megdicsérte. Andi ilyenkor úgy érezte a föld fölött jár tíz centivel. Hiszen mióta édesanya lett alig kapott elismerést férjétől, szinte természetes volt, hogy neveli a gyerekeket, főz, mos, takarít, igaz gyakran férje is besegített neki. De most végre valaki elismeri amit csinál!!!! Andi hamarosan észrevette, hogy szinte minden gondolata Laci körül forog, és egyrészről ez csodálatos érzés volt számára, másrészről meg gyötrelem. Hiszen Andi szerette a férjét, akivel sok-sok közös jó élmény, és két gyermek kötötte össze. Szívesen emlékezett vissza férjével való kapcsolatának kezdetére. Mosollyal az arcán mesélt megismerkedésükről, az első közös nyaralásról, a gyermekek érkezéséről... csupa kedves, vidám történet tele harmóniával, szeretettel. De mostanában mintha kiüresedett volna a kapcsolatuk. Reggeli kapkodás, gyerekek óvodába vitele, munka, gyerekek elhozatala, vacsora, esti fektetés...hulla fáradtak mind a ketten.

Egyik beszélgetésünkre Andi egy éjszakai álmát hozta el, ami nagy hatással volt rá, szinte elevenen élt benne. Álmában egy búcsúcsókot nyomott Laci arcára, majd elköszönt tőle. Patakzó könnyek között idézte fel álmában kimondott szavait: „Nem lehetek a tiéd, bármennyire is szeretném, túl nagy ára volna.” Andi az elkövetkező találkozásainkon sokat sírt és sokat beszélt Laciról, komolyan dolgozott a férfi elengedésén. Ahogy telt múlt az idő azonban egyre kevesebb szó esett Laciról és egyre többet mesélt közös családi programokról, gyerekekről, férjéről. Úgy egy hónap múlva egy nagy sóhaj kíséretében megjegyezte, hogy észrevette Laci gyakran milyen gyerekesen tud viselkedni. Megkönnyebbült volt és örült neki, hogy hirtelen fellángolásában nem rúgta fel családi életét. Nagy változásokat hajtott végre házasságában. Megszervezte a gyermekvigyázást, és beiratkozott férjével egy salsa tanfolyamra, valamint egy néhány napos utazást tervezgetett kettesben férjével.

A másik történet egy negyvenes évei elején járó nőről szól, aki életének nagy krízisével keresett meg engem: megcsalta a férjét, gyermekei apját. Márti a megcsalás előtt rég óta nem találta már a helyét családjában, párkapcsolatában. A férje rengeteget dolgozott, a magasan kvalifikált, nagy elvárásokkal rendelkező rokonok pedig elvárták volna Mártitól, hogy gyermekei és a háztartás ellátása mellett jobban építse karrierét. Márti úgy érezte összeroppan ennyi feladat és elvárás alatt. És akkor feltűnt a színen egy férfi, egy igazi kalandor, aki motorozni vitte Mártit, és külföldi útra, verseket küldözgetett neki, és kiállításokra jártak. A férfi udvarolt neki, és Márti ettől boldog volt és szerelmes és ugyanakkor boldogtalan és meggyötört, mert a szíve mélyén férje után vágyakozott, akinek felelősségteljes munkája mellett alig jutott ideje rá. A férje azt tanulta családjától, hogy a tisztességes ember keményen dolgozik, és ő tisztességes akart lenni.

Márti komolyan megreccsent félrelépésétől, folyamatosan vádolta magát, miközben nem tudott ellenállni udvarlójának. Minden kísérlete, amivel házasságát próbálta menteni kudarcba fulladt, teljes tehetetlenségben hánykolódott. És ekkor jött még egy rossz hír, Márti testében rosszindulatú daganatot találtak, komoly műtétre készült. Márti elvesztésének lehetősége férjét is nagyon megijesztette, oly annyira, hogy hajlandó volt még a párterápiára is. Márti műtéte és felépülése után bele is vágtak a közös munkába, hogy újra építsék életüket, házasságukat.

Azt gondolom, annyi mindenképpen megmutatkozik a két történetből, hogy a megcsalás legtöbbször nem derült égből villámcsapásként érkezik, hanem nagyon is kézzel fogható előzmények adnak jó táptalajt neki: kiüresedett párkapcsolat, rohanó hétköznapok, agyonhajszoltság, szőnyeg alá söpört konfliktusok, közös célok elvesztése, elismerések, bókok hiánya...

És ha ez így van, akkor bizony sokat tehetünk, hogy megelőzzük a krízist.

Ha szeretnél többet tudni a témáról, és nem csak olcsó tippekre, felszínes tanácsokra vágysz, hanem valódi kipróbált gondolatokra egy olyan szakértőtől, aki gyakorló pár és családterapeutaként a téma elmélyült kutatója, akkor itt tudsz regisztrálni az előadásra:

http://part-fogok.hu/regisztracio-04-07/

A szakítás olyan, mint a gyász, dolgozni kell, hogy túl tudd élni. Egy korábbi bejegyzésünkben már adtunk néhány tippet, hogy mit kell tenned - erről itt olvashatsz - és akkor most jöjjön a következő öt tipp haladóknak, akik már túl vannak az első traumán.

1)     Bocsáss meg és felejts!

Most, hogy elengedted a fájdalmakat, végre megnyugodhat a lelked. Nagyon fontos, hogy úgy pakold helyre a dolgokat: senki nem hibás. Minden kapcsolatnak van eleje és vége – pont ez történt a tiéddel is. Amint megbocsátod a téged ért sérelmeket, máris könnyebb lesz felejteni.

2)     Koncentrálj a pozitív dolgokra!

Ha valaki nem veled képzeli el a jövőjét, nem jelenti azt, hogy értéktelen lennél. Egy sereg másik ember örömmel venné a társaságodat és igyekezne boldogabbá tenni, mint az exed. Találd meg azokat a dolgokat, amelyek jobb kedvre derítenek. Keresd a barátaidat, főleg olyan embereket, akik szívesen gondoskodnak másokról! Forgasd át a negatív gondolatokat. Ahelyett, hogy „egyedül vagyok, nincs senki mellettem”, mondd inkább így: „azt tehetem, amit csak akarok, senki nem akadályoz meg!”

3)     Foglald el magad!

Az agyunk bonyolult kis szerkezet, de minden adott hozzá, hogy mi terelgessük, milyen irányba kattogjon. Ha telerakjuk új dolgokkal, az archívot kénytelen egy hátsó traktusba száműzni. Itt az idő, hogy találj magadnak új hobbit. Hívd fel és látogasd meg azokat a családtagokat, akikre eddig alig volt időd. Fedezd fel az aktuális kiállításokat. Olvasd el azokat a könyveket, amelyek hónapok óta a várólistádon vannak. Mindenkinek vannak régóta halogatott ötletei – itt az idő, hogy bepótold a lemaradást.

4)     Tervezz előre!

A legtöbb ember inkább a múlton szeret gondolkodni. Sokan vannak, akiket a jelen dolgai foglalkoztatnak, de csak kevesen képesek igazából a jövőre fókuszálni. Pedig ami elmúlt, azt már nem tudjuk megváltoztatni és újra meg újra beszippant. Ha viszont a lehetőségeinkre koncentrálunk, máris pozitívabban látjuk a helyzetünket. Találj olyan célt, ami felé elindulhatsz, amire készülhetsz. Ha sikerül a fejedet a jövő irányába fordítanod, sokkal könnyebben kimászol a múltadból.

5)     Nézz fel és indulj!

Bármennyi jót ígért is annak idején, ne engedd, hogy egy kapcsolat lehúzzon. Ha elengedett, akkor az legyen az ő vesztesége, hiszen ha ő lett volna az igazi társ számodra, akkor mindent megtett volna, hogy együtt maradjatok. Ha lehorgonyzol, és az emlékébe kapaszkodsz, akkor megfosztod magad annak a lehetőségétől, hogy valaki sokkal jobbal találkozz. Mondd ki gyakran, hogy olyasvalakire van szükséged, aki jól bánik veled és nem akar elveszíteni.

Jó-jó, tudjuk, hogy vannak, akik az egyedüllét szabadságát élvezik, de alapvetően mégis úgy vagyunk kitalálva, hogy nem ez az ideális állapot. Arra vágyunk, hogy ébredés után ránk vigyorogjon valaki, legalább két tányért pakolhassunk az asztalra és legyen kinek a vállába fúrni a fejünket, amikor kell. A csalódások után hamar elmúlik a „mindenki-hagyjon-békén” állapot, máris felemeljük a fejünket és bekapcsol a radar. Aztán, ha rövid időn belül nincs új találat, kétségbeesünk. Pedig a szerviz időszak fontos. Szánjuk magunkra az időt és rakjunk rendet, mielőtt valami újba kezdenénk!

Első etap: engedd el az előzőt!

1)     Éld meg a gyászt!

Nem kell úgy tenned, mintha remekül lennél. Engedd meg magadnak a szomorúságot, rosszkedvet. Boxolj egy nagypárnával, sírj át pár éjszakát, vagy tegyél bármi, ami segít kiengedni a fájdalmat. Beszéld vagy írd ki magadból az érzéseidet. Tudd, hogy ennek van itt az ideje. Amit most kipucolsz magadból, az később nem fog nyomasztani, míg ha bent tartod, sokáig kínozhat.

2)     Ne találkozz, ne beszélj az exeddel!

Bizonyára megvolt az oka, hogy szakítottatok. Ne írj neki és ne hívd fel úgy, mintha mi sem történt volna. Még ha barátsággal váltatok is el, hagyj egy kis időt arra, hogy leülepedjenek az érzelmek. Bírd ki, hogy a közösségi oldalakon sem követed, mi történik vele. Valószínűleg csak olyan dolgokra fókuszálnál, amik arra utalnak, hogy jól érzi magát, te pedig szükségtelenül kiborulnál rajta.

3)     Őrizd meg a méltóságodat!

Bármi, amit az exed ellen teszel – tettlegesen, vagy egy gonosz pletyka formájában – csakis rád vet rossz fényt. Minden szakításban van egy érettebb fél, aki felnőtt módon, kellő távolságot tartva, méltósággal kezeli a dolgokat. Legyél te az elegánsabb!

4)      Ne változtass a külsődön!

Sokan elkövetik, hogy első felindulásból levágatják, más színűre festetik a hajukat, vagy tetoválást varratnak magukra. Ezzel – legalábbis egy időre - úgy érezhetik, hogy új emberré változtak, aki leszámolt az addigi dolgaival. Rossz hír, hogy ezeket a hirtelen dafkékat később rendszerint megbánják. Próbálj ellenállni a késztetésnek. Ez csak egy múló időszak és később hálás leszel, hogy nem kapkodtál el semmit.

5)     Vedd körül magad barátokkal!

Beszélgess az érzéseidről olyan emberekkel, akikben megbízol. Hallgasd meg a véleményüket és raktározd el, amire szükséged van. A barátok nem hagyják, hogy egyedül legyél, amikor hajlamos lennél visszaesni a sebeid nyalogatásába, másrészt visszarángatnak a fölre, ha túlmisztifikálnád a dolgokat.

Van az a jelenet a Shrek második részében, amikor zöld ogrénk az éjszaka közepén rábukkan újdonsült felesége, Fiona lánykori naplójára. Egyből izgalomba jön és miután meggyőződött róla, hogy szerelme mélyen alszik, lapozgatni kezd. Azonban az első oldalakon még becsületesen részletezett napi beszámolókat hirtelen felváltja a reménybeli aláírás gyakorlása: Szőke Hercegné, Szőke Hercegné, Szőke Hercegné…

„Mintha minden nő a mesebeli hercegre várna!” – fakad ki Gábor, aki egy válás és néhány további csalódás után szeretne végre társat találni – „Mindig azon kattognak, hogy hol vannak az igazi férfiak. De csak az lehet igazi férfi, aki úgy néz ki, mint Brad Pitt, a bankszámlája pörög, mint a villanyóra, a kocsija most gördült le a gyártósorról, a megamacsótól a romantikus hősig terjedő skálán meg mindig pont a megfelelő verziót tolja. Könyörgöm, hány ilyen férfi rohangál a világban?! A házasságom idején jól éltünk, szaladt a vállalkozásom, megvolt minden, ami kellett. Aztán az egyik partnerem csúnyán átvert, bedőlt a cég, napi szintű gondjaim lettek. A feleségem eleinte bíztatott, vigasztalt, aztán ahogy a saját bőrén is érezni kezdte a pénztelenséget, távolodni kezdett. Végül összecsomagolt és bejelentette, hogy hazaköltözik a szüleihez. Nagyon hamar kiderült, hogy máris vigasztalódott valakivel, akinek elég vastag a pénztárcája. Mit szépítsem, gyötrelmes időszak volt. A munkától nem esem kétségbe, nemsokára rendeződtem anyagilag, de a NŐ csak nem akar megérkezni az életembe. Jó, nem vagyok egy George Clooney és nem ülök milliókon, de amire szükség van, azt elő tudom teremteni. Igyekeznék mindent megadni a páromnak, amire vágyik. És nem csak a pénzről beszélek, hanem odafigyelésről, beszélgetésekről, programokról. A barátaim azt mondják, egy férfi mindig válogathat korban lefelé és felfelé is. De én most már közelebb vagyok a negyvenhez és a huszonéves lányokat sokszor gyereknek érzem hozzám. A korombeli nők vagy családanyák, vagy ha egyedülállók, akkor irreálisak az elvárásaik. Vékony, nem kifejezetten filmsztár fejű pasiként akkor sem vesznek komolyan, ha a fejem tetejére állok. Szóval inkább az a kérdés, azok a nők hol vannak, akik nem ragadnak le a külsőségeknél, akik hajlandók esélyt adni és megismerni, milyen ember vagyok valójában?”

Kislányként szinte minden nő elképzeli a herceget, aztán felnőve ki-ki megtalálja a párját, pedig bizonyára kevésre passzol az elképzelt leírás. Végül Fiona sem Szőkével, hanem a megtermett ogréval lett boldog.

De mi a helyzet azokkal, akik tartják magukat ahhoz, hogy csak a tökéletes a megfelelő?

Mintha egyre nagyobbak lennének az elvárások, és aki elsőre nem teljesíti az alapkritériumokat, az mehet a levesbe.

Harminc fölött valóban évről-évre feljebb rakjuk azt a bizonyos lécet? Önnek mi a véleménye?

A szinglikkel kapcsolatos véleménycserék, fejtegetések, kommentcsaták szinte ömlöttek ránk az on-line médiából az elmúlt években. A szemünk előtt vált szánni való hendikepből először adott élethelyzetté, majd divattá és felvállalt életstílussá. Bár kétségkívül ma is eltér a megítélése a vidék, illetve a nagyobb városok, főként a főváros viszonylatában, már nem ciki kimondani: „jelenleg nem élek kapcsolatban”. A klasszikus szingli sikersztorik mögött azonban igen gyakran szomorú történeteket és kétségbeesést találunk.

Tímea 34 éves, öt éve egy marketing- és PR-tanácsadó céget, a saját vállalkozását vezeti; hat állandó munkatárssal és jól működő kapcsolatrendszerrel dolgozik. Sikeres, rendkívül csinos, anyagilag független – és általában a magánéletében is. Pedig nem erre vágyik.

„Mindig is úgy képzeltem, hogy lesz egy vállalkozásom, de közben férjhez megyek és családot alapítok. A kettő szerintem nem zárja ki egymást. Megbízható munkatársaim vannak, kiválóan végzik a dolgukat, a baba mellett töltött időm alatt is remekül vinnék a feladatokat. A szüleim is segítenének. A szükséges egzisztenciát már megteremtettem.  Mindenem adott hozzá, hogy ha a megfelelő társ megérkezik az életembe, valóra váljon az álmom. Mégsem működik a dolog. A cégem ügyfélköréből, partnerektől rendszeresen kapok bepróbálkozásokat. A többség azonban családos ember, akinek csak arra a pár alkalomra kellenék. A másik kör a trófeavadászok – sikeres, menő csaj, nekem is megvolt – köszönöm, ezekből már kijutott, nem kérek többet! Aki pedig egyedülálló és maga is kapcsolatot keres, rendszerint megijed, amikor meglátja, hogy mivel foglalkozom és milyen körülmények között élek. Az erős, független nő gondolata riasztó. El sem jutunk odáig, hogy igazából megismerjenek. Tény, hogy olyan párt, aki nem csinál semmit és azt várja, hogy én tartsam el, nem tudnék elfogadni és tisztelni. Mivel én is emberből vagyok, emberi szükségletekkel, időnként előfordul, hogy igent mondok, amikor nemet kellene. Másnap aztán ülök a kávém mellett és utálom magam. Ilyenkor kellene megnézniük azoknak, akik annyira irigykednek rám!”

Magyarországon elmondhatjuk, hogy a szingliséget tudatosan választó nők száma elenyésző. A Nyugat-Európában és Amerikában általános, önként vállalt függetlenséggel szemben nálunk a többség inkább csak átmeneti állapotnak tekinti, és hálásan gondol azokra a nőtársaira, akik kiharcolták, hogy szégyenkezniük már nem kell emiatt.

Fontos, hogy az egyedüllét és a magány közé ne tegyünk egyenlőségjelet. De hogyan találjon megfelelő párt, aki már letett valamit az asztalra és szeretné, ha a társa is hasonló háttérrel érkezne a kapcsolatba?

Számít egyáltalán a „guba a gubához” elv? És vajon képes együtt élni két sikerember?

Ön mit gondol erről?

„Igen. Így van, tényleg kényelmes – válaszolta a felvetésemre, hogy szerintem ő imád papucsként viselkedni, és még vigyorgott is hozzá. Meglepődtem, m ilyen őszintén bevállalta és az az igazság, hogy nagyon elszomorodtam. – meséli Mariann, aki az édesanyja elvesztésével megélt nehezebb időszak során döbbent rá, mennyire egyedül maradt a napi gondokkal – „Egyetemi barátsággal indultunk, majd szerelem lett. Diploma után összeházasodtunk, dolgoztunk, megszületett a kislányunk, éltünk, mint mások. Társat akartam magam mellett tudni, egyenértékű párt, ezért fontos volt nekem, hogy ne „otthon tartott” feleség legyek. Visszamentem dolgozni, vittem mellette a háztartást, intéztem a gyereket. Aztán egy nap azt vettem észre, ha én kidőlök, áll minden. Mintha csak kézi vezérléssel működnének. Pedig én nem akartam papucsot magam mellé és nem akartam olasz mamma lenni. Mikor jutottunk el ide, hogy a férjem csak hátradől és várja, hogy majd én megmondom a tutifrankót?!”

Mariann példája messze nem egyedi.  Sok-sok kapcsolat indul a teljes egyenlőség szándékával, aztán a túlgondoskodás, elkényelmesedés, az évek során megélt különböző élethelyzetek miatt valamelyik irányba elbillen a mérleg.

Edina története is hasonlóan alakult: „Évekig mondhatni egy ütemben haladtunk, megbeszéltünk mindent, meghallgattuk, segítettük egymást. Aztán a bankban, ahol dolgoztam, kaptam egy lehetőséget, feljebb léphettem a ranglétrán. Ezzel együtt magasabb összeget ajánlottak fizetésként, mint amit a férjem hozott haza. Megijedtem, hogy ez feszültséget okoz majd, ezért mielőtt igent mondtam volna, leültem vele átbeszélni. Nagyon pozitívan fogadta, bíztatott és megnyugtatott, hogy őt az ilyesmi nem zavarja, köztünk ez nem jelenthet problémát. Így is volt. Nem zavarta. Sőt, ahogy telt az idő, azt vettem észre, hogy belekényelmesedett a helyzetünkbe, boldogan tolta át a kenyérkeresés dolgát nekem, ő pedig teljesen visszavett a saját karrierje építéséből.”

Sokszor az anyós-meny tengelyen zajló erődemonstrációk vezetnek oda, hogy a viták kereszttüzében álló férfi feladja az ide-odapártolást és visszavonul. Márti éveken át küzdött azért, hogy a házassága saját territórium legyen, ahol az anyósa csak vendég, nem a harmadik főszereplő. „A férjem édesanyjának a halála után jöttem rá, amit a kettőnk között hosszú éveken át zajlott versengés miatt nem láttam meg. Ugyanazt folytattam, amit az anyósom művelt, pedig sosem akartam ilyen lenni. Amikor egyedül maradtam a pályán, rájöttem, hogy teljesen én irányítom a fiát, aki szép lassan ellustult, megbékélt azzal, hogy nem ő hozza a döntéseket és most már hiába küzdök, nem is akar változtatni.”

Széles és igen színes a történetek palettája, miért is válik valaki „önként, dalolva” papuccsá, miközben a férfitársak előtt igyekszik éppen az ellenkezőjét mutatni. Sokszor a kényelem, az egyszerűbb út, a konfliktuskerülés az ok. A hölgyek pedig hiába törekednek arra, hogy egyenlő társsal éljék az életüket, egyszer csak rádöbbennek, hogy már rég ők viselik a nadrágot. Vannak, akik számára ez az ideális állapot, sokaknak azonban a nagy ledöbbenés pillanata - én nem ilyen lovat akartam! Sajnos ezen az úton sincsenek veszélyjelző táblák, nem villog a szenzor, mi pedig hajlamosak vagyunk önkéntelenül besétálni a saját csapdánkba. 

Hogyan tudjuk éveken át középen tartani a mérleg nyelvét?

Hogy tudjuk beépíteni a kapcsoltunkba a saját kis szenzorokat? Önnek mi a véleménye?

A féltékenység, akár a szerelem egy óriási erővel ható érzelmi megnyilvánulás, mely képes házasságokat, kapcsolatokat szétrombolni és olyan gondolatokra, cselekedetekre késztetni az embert, melyek korábban távol álltak tőle. A féltékeny ember mindent megtesz, hogy korlátozza társának a másik nemmel való kommunikációját, faggatózik, ellenőriz és nyomoz. Bizonyosságot akar szerezni partnere vélt vagy valós hűtlenségéről. A féltékeny személy gondolatai többnyire a megcsalás és a hűtlenség motívuma körül forognak, sok minden mást háttérbe szorítva - mondta Trencséni Zsuzsa, pszichológus.

A másik fél a „vádlott” ezzel szemben egy ideig védekezik, próbálja bizonyítani ártatlanságát, majd egy idő után ráunva az örökös magyarázkodásra többnyire még jobban befele fordul vagy ellenségesen reagál az őt ért vádakra. Ez tovább ronthat a helyzeten. Hogy ez a „játszma” milyen mértéket ölt, és hogy van-e valós alapja az egyik fél bizalmatlanságnak az persze nagyon eltérő lehet. Ami bizonyos, hogy a féltékenység egy olyan jelenség, mely egyik vagy másik oldalról, kisebb vagy nagyobb mértékben, de egészen biztos, hogy valamennyi embert megérint élete folyamán. A regények, tv-sorozatok, filmek, költemények kedvelt motívuma.

A világszerte elkövetett gyilkosságok körülbelül 15 %-a írható a féltékenység rovására. A házassági tanácsadókhoz forduló párok több mint egyharmada emiatt kér segítséget. De hogy honnan is gyökerezik e meghatározó jelenség, arra számos különféle elképzelés adódik. Akadnak, akik az egész emberiség közös múltjában keresik létrejöttének és fennmaradásának okát és vannak, akik az egyén élettörténetében, a korai kapcsolataiban és kötődésmintázataiban látják azt.

Vannak olyanok, akik egy adott párkapcsolat dinamikájából eredeteztetve vezetik le a féltékenység jelenségét, és sokan olyanok is, akik ezen belül, létrejöttének okaként a kapcsolat résztvevőinek valamilyen szempontból való egyensúlytalanságát tartják. Sokan úgy gondolják, hogy a féltékenység az olyan stabil személyiségjellemzőkkel van összefüggésben, mint például az önbizalomhiány, bizonytalanság és lelki instabilitás.

A féltékenységet véleményem szerint nem érdemes, és nem is lehet azonban csupán egy nézőpontból szemlélni, hisz olyannyira összetett jelenség, hogy még a pontos definiálására is többféle válasz lehetséges. A jelenség hasznos vagy kártékony voltáról meg különösképp nincsenek egységes nézetek még egy adott koron és kultúrán belül sem. Vannak, akik a féltékenységet természetes jelenségnek tartják, mely az igazi szerelem, az elköteleződés jele, és vannak, akik gyengeségként, betegségként tekintenek rá. Vannak átmenetek is, egy a témával foglalkozó szakember szavaival élve: „A féltékenység olyan, mint az erős paprika. Egy pici belőle fűszerezi a kapcsolatot. Túl sok azonban már éget.”

Önnek mi a véleménye a féltékenység szerepéről és okáról?

Féltékenységre szükség van, aki nem féltékeny, az nem is szeret.

Mit gondol, az alábbi okok közül melyek állhatnak a féltékenység mögött?

önbizalom hiány, kapcsolati egyenlőtlenség, gyermekkori élmény, kapcsolati gyengeség, személyiség probléma, korábbi negatív tapasztalat, szülői minta, kulturális minta,  általános bizalmatlanság, saját hűtlenségi vágy

Érdekes kérdés, hogy létezik-e féltékenység az állatvilágban, vagy csupán az emberiségnél jelenlevő szociálisan tanult viselkedésformáról van e szó.

Számos kísérletet és megfigyelést végeztek ennek vizsgálatára. Ezek közül az egyik vizsgálat során több mint száz macska és kutya tulajdonossal töltettek ki kérdőívet, melyben házi kedvenceikkel kapcsolatos kérdéseket tettek fel. Az eredmények azt mutatták, hogy a macskatulajdonosok több, mint háromegyede, a kutyatulajdonosoknak pedig kilencven fölötti százaléka állította, hogy háziállata mutatott már féltékenységi reakciót. 

A macskák, és a kutyák jelentős része többnyire akkor mutatta a féltékenység jelekeit, amikor gazdáik más állattal foglalkoztak. Az állatok a gazdik más emberrel való kommunikációjára kevésbé reagáltak hevesen. A féltékenységi reakciók egyenes arányban álltak a kötődés erősségével. Felmerül persze a kérdés, hogy a háziállatoknál kimutatott féltékenység az emberekkel való szocializáció során tanult jelenség-e.

Ennek cáfolására szolgálnak azok a tanulmányok, melyek arról adnak számot, hogy a féltékenység a nem háziasított állatoknál is tapasztalható. Itt a figyelem és egyéb szociális háttér helyett nagy valószínűséggel a féltékenység a szaporodási sikerrel van összefüggésben. Darwin szerint például az antilopoknál, vaddisznóknál, kecskéknél, fókáknál és a kenguruknál is megfigyelhető a jelenség.

Sőt mi több, szerinte nem csupán az emlősállatoknál, hanem már a rovarok esetében is találkozhatunk ilyen jellegű érzelem kifejezéssel. Ha ez az ősi, ösztönös gyökerekből táplálkozó érzés már az állatvilág ezen szintjén is jelen van, érdemes tudatosabban elgondolkodnunk rajta.

Önnek mi a véleménye? Vannak háziállatai? Tapasztalt náluk ilyen jelenséget? És önmaga életében? Hogy áll a féltékenységgel?

Hogy a férfiak vagy a nők féltékenyebbek-e, és hogy vannak e különbségek a féltékenységet kiváltó okok, és reagálások közt a két nem tekintetében, máig erősen vitatatott kérdése a pszichológiának.

Ha a féltékenység megjelenésének gyakoriságát, tüneteit és intenzitását összevetjük, összességében, mindkét nemnél igen hasonló adatokat kapunk. Ennek ellenére, érdekes módon az amerikai komédiák inkább a nők, míg a drámák inkább a férfiak féltékenységét ábrázolják. Ez adódhat abból, hogy míg a férfiak többnyire dührohamokkal, kirohanásokkal, szélsőséges esetekben akár erőszakos, agresszív cselekedetekkel is reagálhatnak, addig a nőknél inkább a kiábrándultság, depresszió, és önvád jelei mutatkoznak. Míg a férfiak inkább az önérzetükön ejtett csorbát szeretnék kiküszöbölni, addig a nők a kapcsolati veszteségre fókuszálnak.

Az is bizonyos, hogy a férfiak és a nők között jelentős különbség van a hűtlenség eltérő formáira adott reakciók tekintetében. A témában lefolytatott vizsgálatok többsége szerint a férfiakat gyötrő féltékenység többnyire a partner hűtlenségének szexuális jellegére összpontosul, míg a nők társuk érzelmi hűtlenségét tolerálják rosszabbul. Hajdanán a férfiakat asszonyuk szexuális félrelépése aggasztotta leginkább, hiszen ez által veszélybe került genetika reproduktivitásuk. A mai férfiak nagy részénél is megfigyelhető, hogy hosszú-távú kapcsolat esetén a nő szexuális hűtlenségét tartják annak egyik legrosszabb tulajdonságnak. Ez természetesen érthető, abban a tudatban, hogy az apaság ténye csupán valószínűsíthető, miközben a nő mindig biztos lehet abban, hogy ő gyermekének édesanyja.  

A jól ismert mondás szerint „A baba a mamáé, s talán a papáé”. Ezt alátámasztandó, érdekes adat, hogy a mostanság elvégzett DNS apasági vizsgálatok esetében 9-13%-ban azt találták, hogy az apának vélt egyed valójában nem az igazi, genetikai szülő. Ha pedig a gyermek nem az adott férfitől származik, annak igen jelentős a „költsége” a férfi számára, hiszen akkor felesleges időt és energiát pazarol olyan utódra, aki nem képviseli az ő genetikai állományát.

Egy nő a férfiakkal szemben, a belső megtermékenyítés garanciájával 100%-osan biztos lehet abban, hogy a megszületett gyermek az övé. Itt azonban más probléma merülhet fel a hűtlen férj esetében, hiszen a megcsalás által veszélybe sodródik a család további élete, ahol az asszony arra kényszerülhet, hogy lemondjon férje munkaerejéről, keresőképességéről, törődéséről, ami így egy másik családra szállhat. A férfi szülői ráfordításának megvonása különösen azokban a társadalmakban veszteséges, ahol az apai közreműködés hiányában szinte lehetetlen az utód felnevelése.

A nők számára így érthető, hogy a cél a partner visszaszerzése, és maga mellé állítása, hogy a férfi róla, és utódjaikról továbbra is gondoskodni tudjon. A nők nagy része ebből kifolyólag úgy véli, hogy bár párja egyéjszakás félrelépése, a szexuális hűtlenség sokkoló, ugyanakkor mégis könnyebben megemészthető és megbocsájtható, mintha szoros érzelem is van a szexuális aktus mögött, mellyel veszélybe sodorja gyermeke jólétét, biztonságát.

Önnek mi a véleménye erről?