Hogy a férfiak vagy a nők féltékenyebbek-e, és hogy vannak e különbségek a féltékenységet kiváltó okok, és reagálások közt a két nem tekintetében, máig erősen vitatatott kérdése a pszichológiának.
Ha a féltékenység megjelenésének gyakoriságát, tüneteit és intenzitását összevetjük, összességében, mindkét nemnél igen hasonló adatokat kapunk. Ennek ellenére, érdekes módon az amerikai komédiák inkább a nők, míg a drámák inkább a férfiak féltékenységét ábrázolják. Ez adódhat abból, hogy míg a férfiak többnyire dührohamokkal, kirohanásokkal, szélsőséges esetekben akár erőszakos, agresszív cselekedetekkel is reagálhatnak, addig a nőknél inkább a kiábrándultság, depresszió, és önvád jelei mutatkoznak. Míg a férfiak inkább az önérzetükön ejtett csorbát szeretnék kiküszöbölni, addig a nők a kapcsolati veszteségre fókuszálnak.
Az is bizonyos, hogy a férfiak és a nők között jelentős különbség van a hűtlenség eltérő formáira adott reakciók tekintetében. A témában lefolytatott vizsgálatok többsége szerint a férfiakat gyötrő féltékenység többnyire a partner hűtlenségének szexuális jellegére összpontosul, míg a nők társuk érzelmi hűtlenségét tolerálják rosszabbul. Hajdanán a férfiakat asszonyuk szexuális félrelépése aggasztotta leginkább, hiszen ez által veszélybe került genetika reproduktivitásuk. A mai férfiak nagy részénél is megfigyelhető, hogy hosszú-távú kapcsolat esetén a nő szexuális hűtlenségét tartják annak egyik legrosszabb tulajdonságnak. Ez természetesen érthető, abban a tudatban, hogy az apaság ténye csupán valószínűsíthető, miközben a nő mindig biztos lehet abban, hogy ő gyermekének édesanyja.
A jól ismert mondás szerint „A baba a mamáé, s talán a papáé”. Ezt alátámasztandó, érdekes adat, hogy a mostanság elvégzett DNS apasági vizsgálatok esetében 9-13%-ban azt találták, hogy az apának vélt egyed valójában nem az igazi, genetikai szülő. Ha pedig a gyermek nem az adott férfitől származik, annak igen jelentős a „költsége” a férfi számára, hiszen akkor felesleges időt és energiát pazarol olyan utódra, aki nem képviseli az ő genetikai állományát.
Egy nő a férfiakkal szemben, a belső megtermékenyítés garanciájával 100%-osan biztos lehet abban, hogy a megszületett gyermek az övé. Itt azonban más probléma merülhet fel a hűtlen férj esetében, hiszen a megcsalás által veszélybe sodródik a család további élete, ahol az asszony arra kényszerülhet, hogy lemondjon férje munkaerejéről, keresőképességéről, törődéséről, ami így egy másik családra szállhat. A férfi szülői ráfordításának megvonása különösen azokban a társadalmakban veszteséges, ahol az apai közreműködés hiányában szinte lehetetlen az utód felnevelése.
A nők számára így érthető, hogy a cél a partner visszaszerzése, és maga mellé állítása, hogy a férfi róla, és utódjaikról továbbra is gondoskodni tudjon. A nők nagy része ebből kifolyólag úgy véli, hogy bár párja egyéjszakás félrelépése, a szexuális hűtlenség sokkoló, ugyanakkor mégis könnyebben megemészthető és megbocsájtható, mintha szoros érzelem is van a szexuális aktus mögött, mellyel veszélybe sodorja gyermeke jólétét, biztonságát.
Önnek mi a véleménye erről?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.