Annyi bizonyos, hogy a hasonlóság a társadalmi, gazdasági háttér, vallás, politikai nézet és az otthonról hozott családi értékrend szempontjából nélkülözhetetlen. Mindezek mellett ide sorolhatnánk az olyan fontos tényezőket is, mint például a bioritmus („pacsirták” és „baglyok”). Mindenhol megfigyelhető az a tendencia, mely szerint erősen hajlunk ezen paraméterek szerinti, ún. pozitív asszortatív párválasztásra, vagyis arra, hogy önmagunkhoz hasonló párt válasszunk Ezen jellemzők egyezősége jó előremutatója egy társkapcsolat sikerességének, hiszen csökkenti a nézeteltérések megjelenésének kockázatát. Mindemellett ezekből a kapcsolatokból nagy valószínűséggel több gyermek születik.

Bizonyos személyiségvonások tekintetében is előnyösebb, ha az a két félre hasonló mértékben jellemző. Ilyenek például az izgalomkeresés, a rendszeresség, a kötelességtudat, a társaságkedvelés, és még sorolhatnánk. Vegyük például az izgalomkeresést. Azok az egyének, akik vágynak az állandó kalandra, kockázatra és ingergazdagságra, akik szeretik, ha zajlik körülöttük az élet, nagy valószínűséggel jobban megértik magukat a hozzájuk hasonló, folyamatosan izgalomra, nyüzsgésre vágyó emberekkel. Azok pedig, akik inkább szeretik a megszokott, monoton életstílust, valószínű, hogy hosszú távon kevéssé tudják tolerálni párjuk ellentétes életvitelét. Ugyanez a helyzet a rendszeretettel és rendszerességgel is, hiszen akik igényesek, valamint nagy rendben és tisztaságban tartják dolgaikat, nem igazán érzik jól magukat olyan társsal, akikről ez nem mondható el. A dolgait szétdobáló, a káoszt is átlátó rendszertelen egyének pedig valószínűleg „megőrülnek” párjuk szervezettségétől és rend iránti igényességüktől.

Vannak azonban olyan faktorok is, melyek tekintetében az ellentétes személyiségek valóban jobban megértik és kiegészítik egymást. A domináns, konok, vezető típus például nagy valószínűséggel nem egy hozzá hasonló erőteljes egyéniséget választ, a „két dudás nem fér meg egy csárdában” alapon. Bizonyos tulajdonságnál pedig attól is függ, hogy melyik az ideálisabb felállás, hogy milyen irányba mutat egyezőséget a két fél. Míg két rugalmasan alkalmazkodó ember jól megtalálja az összhangot, addig két rugalmatlan egyénnél ez nem működőképes. Ilyenkor szintén kedvezőbb, ha az adott tulajdonságot tekintve a személynek vele ellentétes típusú párja van.

Bizonyos személyiségdimenziók vonatkozásában a legtöbben nem a hozzájuk hasonló, és nem is a velük ellentétes értékkel rendelkező partnert választják. Ilyenkor egyértelműen pozitívabb személyiségjegyeket preferáljuk. Ilyen például az optimizmus, pozitív érzelmek vagy akár az érzelmi stabilitás és annak bizonyos összetevői (szorongás, ellenségesség alacsony szintje). A neuroticitást illetően például elmondhatjuk, hogy szinte kivétel nélkül mindenki azt szeretné, ha függetlenül attól, hogy ő maga milyen mértékben megbízható érzelmileg, partnere emocionálisan stabil lenne.

Mindezek mellett, az hogy ki milyen társhoz vonzódik, ki milyen külső és belső jegyeket lát a másikban kívánatosnak, véleményem szerint az egyik legbonyolultabb és legösszetettebb jelenség, hiszen a fentiek mellett, a szülői minta, az evolúciós általánosságok, az adott kor és kultúra is jelentősen befolyásolja.

A „Hasonló hasonlót vonz”?  Vagy az „ellentétek vonzzák egymást”? Önnek mi a véleménye? Mit gondol eddigi tapasztalatai alapján?

A különböző időkben és társadalmakban más és más tulajdonságokat tekintenek értéknek az ideális partner vonatkozásában. A kultúra és a szociális környezet döntően meghatározza, hogy mik azok a külső és belső jellemzők, melyek párkeresés szempontjából éppen vonzóak lehetnek.

Ami egy adott kultúrában és adott időben érték, az nem biztos, hogy egy másik kultúrában, vagy másik korban szintén az. A kulturális eltérések ellenére vannak azonban olyan evolúciós párválasztási kritériumaink és viselkedési stratégiáink, melyek univerzálisak.Számos evolúciós szempont létezik, melyek szociális környezettől függetlenül egyetemlegesek, és tudatosításuk hozzájárulhat ahhoz, hogy megismerjük választásaink rejtett mozgatórugóit.

Kultúrától független fontos jellemzők a barátságosság, a megbízhatóság és az intelligencia például. Az is megfigyelhető, hogy a két nem választása közötti eltérések is univerzálisak. Az evolúciós pszichológia követői szerint a párválasztásban ugyanúgy, mint az élet más területein is azok a szempontok maradtak életben, melyek hozzájárultak őseink szaporodási rátermettségéhez, azaz génjeik továbbörökítéséhez. Leegyszerűsítve az elméletet, az történik, hogy a tudatos szemrevételezés mellett tudattalanul is felbecsüljük a lehetséges partnerek gyereknemzési és gondozási potenciálját, és azokat a személyeket részesítjük előnybe, akiknél nagyobb a szaporodási sikeresség. Olyan jellemzőket veszünk itt figyelembe, mint például az életkor, fizikai vonzerő, státusz, szexuális megbízhatóság, hormonális markerek… stb. Ezek alapján ösztönösen vonzódunk azokhoz a személyekhez, akikkel szaporodási szempontból „jövedelmezőbb” párkapcsolatot tudunk kiépíteni. Itt nem csupán a hosszú távú kapcsolatainkról van szó, hanem a rövid távú alkalmi párválasztásainkról is. Természetesen a két esetben más és más, sokszor merőben eltérő evolúciós szempontok érvényesülnek.

Nem csupán a kapcsolat hosszának vonatkozásában vannak eltérő evolúciós szempontok, hanem, a két nem preferenciáját illetően is. A nők leendő párjuknál elsősorban olyan tulajdonságokat részesítenek előnybe, amelyek az erőforrások birtoklását, illetve megszerzésének jövőbeli lehetőségét vetitek elő. Ebből a szempontból több kultúrát is megvizsgálva, azt találjuk, hogy a férfiakhoz képest a nők mindenhol fontosabbnak tartják a „magas státus”, „jó keresőképesség”, „jó anyagi kilátások” meglétét, és az „ambíció”-t.

Ezek a jegyek megfelelően jelzik azt, hogy a férfi képes részt venni az utódok felnevelésében. A férfiakról ugyanakkor elmondható, hogy még mindig sokkal kevésbé tartják fontosnak potenciális párjuk anyagi helyzetét és státuszát. Számukra elsősorban a nők életkora, egészségi állapota és fizikai vonzereje a fontos, hiszen ez jelzi a nő termékenységét és utódgondozó képességét. A szimmetria, a testi torzulások hiánya, a tiszta szem, a szép bőr és az egészség nem más, mint a termékenység és a jó gének jele. A nők is fontosnak tartják partnerük fizikai vonzerejét, (főleg rövid távú kapcsolataikban), illetve elmondható, hogy a párkapcsolat kezdetén mindkét nem tagjaira igaz, hogy a másik fél fizikai vonzereje gyakorolja az egyik legnagyobb hatást.

www.part-fogok.hu

Az alábbi mese, igen fontos üzenetet hordoz a párkapcsolatokról. Egyre többet hallani mostanában arról, hogy a mesék nem csak gyerekeknek szólnak, hiszen ezeket régen a felnőttek adták szájról szájra. Ahogy így továbbadták őket, a történetbe rejtve vagy a szimbólumok nyelvén fontos életbölcsességeket, üzeneteket hordoznak, arról hogyan éljünk boldogan, hogyan küzdjünk meg az elénk kerülő akadályokkal.

Ez a mese az 1001 éjszaka legszebb meséinek kerettörténete. Réges-régen India és Kína szigetein játszódik, ahol élt egy hatalmas és gazdag király: Sahriár. Sahriár bölcs és igazságszerető uralkodó volt, kiérdemelte népei szeretetét. Felesége azonban gonosz asszony volt, s mikor a király rájött bűneire, (egyes udvari pletykák szerint csúnyán meg is csalta férjét) halállal büntette, s elkeseredésében megfogadta, hogy újra megházasodik, de mindig csak egy napra: egyik nap nőül vesz egy leányt, másnap pedig leütteti a fejét. Mérhetetlen volt a kétségbeesés az egész országban, a nép jajveszékelt, a lányos családok szertefutottak, de így ment ez egészen addig, amíg egyetlen felnőtt leány sem maradt, s a király vezére hasztalan keresett: egy leányt se talált. Volt ennek a vezérnek egy okos és szépséges leánya Seherezádé, aki az apja elé állt és azt mondta:

Kérve kérlek édesapám, adj feleségül a királyhoz! Vagy meghalok és feláldozom magam az igazhívők leányaiért vagy életben maradok és én mentem meg őket a nagy veszedelemtől.

A vezér próbált tiltakozni, de a leány kitartott elhatározása mellett. A lakodalom után este, amikor nyugovóra tértek a király álmatlan volt és nyugtalan, Seherezádé felajánlotta, hogy mesékkel, történetekkel szórakoztatja. Így történt, hogy Seherezádé egész éjjel mesélt, a király pedig áhítattal hallgatta. A történet felénél jártak, amikor hajnalodni kezdett és Seherezádé nyugovóra tért. Reggel a király azt mondta magában:

Nem fejeztetem le addig, amíg nem hallom a mese másik felét. S így ment ez 1001 éjszakán keresztül. Így született meg az a sok - sok mese, például az Ali baba és a 40 rabló, Aladdin csodalámpája, vagy a Tengerjáró Szinbád kalandjai.

Az évek alatt a királynak és Seherezádénak 3 gyermeke született, s a király annyira megszerette a leányt, hogy megbánta, hogy oly sokakat elpusztított, és megkímélte Seherezádé életét, s boldogságban és bőségben éltek sokáig. A birodalom népei pedig jólétben, örömben-gyönyörűségben éltek.

Nagyon gyakran találkozunk mi is azzal a hozzánk fordulók között, hogy valakit sérelem, fájdalom ér egy kapcsolatában, vagy pont a párkapcsolatában, s ha a szó szoros értelmében nem is fejez le, öl meg minden lehetséges utódot, de a kapcsolataiban újra és újra ugyan azt teszi, játssza el, amitől meghalnak, tönkre mennek azok.

Nekünk itt a pártfogóknál az a célunk, hogy ne csak egy újabb lefejezendő partnert ajánljunk nektek, hanem magát Seherezádét. Vagy abban segítsünk, hogy ti magatok váljatok Seherezádévá.

Pont ezért, olyan embereket várunk társkereső programunkra, akik hosszú távú, tartós kapcsolatra vágynak és ahhoz, hogy ezt elérhessék, valamit másként akarnak csinálni kapcsolataikban, mint korábban. Olyan bátor férfiakat és nőket várunk, akik készek egy kis önismereti munkát végezni, párkapcsolati készségeket elsajátítani azért, hogy magasabb szinten tudják működtetni a párkapcsolatukat.

A megcsalás definíciója: A megcsalás az az állapot, amikor egy deklarált párkapcsolatban élő személy, egy vagy több alkalomból álló, rövid távú vagy tartós érzelmi és/vagy szexuális kapcsolatba bonyolódik egy harmadik személlyel. Mindaz, ami a MI ellen szól, ami csak kettőjükre tartozik, ami csak kettőjüknek van fenntartva, de megosztják egy harmadikkal, a MI-n kívül lévővel, az megcsalás.

A jelenség gyakorisága

Érdekes adatokkal szolgál egy volt egyetemi csoporttársam, Ralf Näther is, aki Németországban a “Family” családi magazin olvasói között végzett 1.000 fős mintán kutatást a szexualitás különböző területeiről. A “Volt-e valaha házasságon kívüli viszonya?” kérdésre a megkérdezett férfiak 60,6%-a azt válaszolta, hogy soha, 32,6%-a azt, hogy csak gondolatban, 4%-a azt, hogy egyszer és 2,8%-a azt, hogy többször. A megkérdezett nők hasonlóan vélekedtek, 68,2% soha, 25% csak gondolatban, 4,8% egyszer és 2% többször.[1] (A felmérés nem reprezentatív, hiszen egy családi magazin olvasói alapból már olyan emberek, akik tudatosabban kezelik a párkapcsolatukat, mint mások, továbbá az olvasók keresztények és mint tudjuk a vallásosság “protektív tényező” a megcsalás esetében. Így abból indulhatunk ki, hogy egy reprezentatív mintában jóval nagyobb arányok jöttek volna ki. A következtetések azonban nagyon érdekesek.). Tovább árnyalta a képet az, amikor ezt az eredményt összehasonlította más adatokkal és korrelációba állította a megkérdezettek szexuális megelégedettségével. Eszerint a legmagasabb szexuális megelégedettséget (44,4 pontot a lehetséges 49-ből) azok a megkérdezettek érték el, akik soha sem voltak hűtlenek, hetente 2-3 alkalommal seretkeznek és szabadon viszonyulnak a szexhez (fesztelenül beszélgetnek róla és szívesen próbálnak ki új dolgokat). A legalacsonyabb értékek azok érték el a vizsgálatban (25,014 pontot a lehetséges 49-ből), akik már voltak hűtlenek, ritkán szeretkeznek, valamint óvatosak és elutasítók minden új praktikával szemben.[2] Ezzel egyértelműen megdőlt az a mítosz, miszerint a megcsalás jót tenne a házasságnek, vagy fellendítené a pár szexuális életét.

Hormonok és neurotranszmitterek

A szexuális együttlét során az agyunk valósággal fürdik a dopaminban, egy rendkívül erőteljes hatású neurotranszmitterben. A dopamin hatására az agysejtek izgalomba jönnek és a jólét érzése áraszt el bennünket. Hatása miatt a dopamint sokan jutalmazó vegyületnek is hívják, mivel úgy hat az agyra, mint a jutalomfalatka a kiskutyára. Arra ösztönöz bennünket, hogy azt a cselekményt, amelynek hatására a dopaminfürdő elárasztott bennünket, újra és újra át akarjuk élni. A dopaminnak ezért nagyon erős hatása van az emberi viselkedésre. Fontos azonban tudnunk, hogy a dopamin értéksemleges. Ha egy magatartás izgalomba hozott bennünket, vagy a jólét érzését kölcsönözte, akkor a dopamin késztet bennünket annak megismétlésére akkor is, ha ez helyes volt, és akkor is ha helytelen, veszélyes, vagy ártalmas. Az értékítélet, vagyis a döntéshozatal nem a dopamin feladata.

A hormonok közül a legerősebben az oxitocin, a vazopresszin és a tesztoszteron vesz részt a szexuális együttlét lefolyásában. Az oxitocin, bár mindkét nemben jelen van, mégis főként női hormonként ismert. Az oxitocin az agyban azokat a területeket stimulálja, amelyek a másik ember iránti kötődésért és bizalomért felelősek (insula és amygdala). Ez nagyszerű védelem a házastársaknak, hogy tartósan elkötelezettek és hűségesek maradhassanak egymás mellett. A dopaminhoz hasonlóan az oxitocin is értéksemleges. A férfiak agyában az oxitocinéhoz hasonló hatásokért felelős a vazopresszin nevű hormon. Két kapcsolati funkciója is van, a társhoz és az utódokhoz való kötődés erősítése. Ez a hatása miatt olykor “monogámia-molekulának” is hívják.

Gottman szerint az oxitocin és a vazopresszin jelentős szerepet játszik a pornófüggőség kialakulásában is (erről később még bővebben írok majd), ugyanis a kötődés nemcsak hús-vér személyek iránt jöhet létre, hanem képek, jelenetek, fétistárgyak vagy tevékenységek iránt is. Minél erőteljesebb az orgazmus, annál több hormon termelődik, ezzel arányosan a valós partner iránti kötődés csökken.[3]

A tesztoszteront a herék termelik (fontos különbség az oxitocinhoz és vazopresszinhez képest, amelyek az agyban termelődnek). Hatással van a férfiak viselkedésére is, hozzá kötik az agresszivitást és “vadászösztönt”, így vannak, akik ezzel magyarázzák, hogy a férfiaknak szükségük van arra, hogy mindig újabb és újabb trófeákat ejtsenek maguknak.

A megcsalás okai

1. A kapcsolattal összefüggő okok

2. A megcsalóval összefüggő okok

3. A harmadikkal összefüggő okok

A megcsalás hatásai

“Nagy érzelmi megrázkódtatáshoz vezet, amikor az embernek azt kell hallania a párjától, hogy szerelmi viszonyba keveredett valakivel […]. Egy világ dől ilyenkor össze benne. Olyan, mintha elvesztené a fogódzóit az életben. A fájdalom egyszerűen elviselhetetlen. Valószínűleg az egyik legsúlyosabb pszichés sérülés, amely egy felnőttet érhet, de egy párkapcsolatban mindenképp az a legrosszabb, ha erről szerez tudomást. Az emberek mindig arról számolnak be nekünk, hogy a párjuk félrelépése a legrosszabb, ami életükben történt velük. Ennél csak a gyermekük halála rettenetesebb.”[4]

[1] Andreas Bochmann, Ralf Näther, Sexualität bei Christen: Wie Christen ihre Sexualität leben und was sie dabei beeinflusst (Giessen: Brunnen, 2002), 116. p.

[2] Bochmann, Näther, 127-128. p.

[3] Gottman & Silver, What Makes Love Last?, 63. p.

[4] Vansteenwegen & Luyens, Pedig szeretjük egymást..., 17-18. p. (Kiemelések tőlem)

Dr Mihalec Gábor, pszichológus

Módszer annyiban, hogy a konzultációkra vagy terápiás ülésekre az egész, együtt élő családot meghívja. Egyéni terápiában a teljes figyelem a kliensre irányul és ez a figyelem önmagában segítő hatású; csoportos terápiákban a csoport ereje, támogatása adódik össze egy-egy téma feldolgozásakor; a családterápia pedig arra a „természetes” csoportra épít, akik rokoni kapcsolatok alapján, vagy egy fedél alatt élve tartoznak össze - mondta Kozma-Vízkeleti Dániel családterapeuta a Párt-fogók január 28-i rendezvényének előadója.

Ez az első bejegyzés, amit automatikusan hoztunk létre. Vázlatban van, így csak a blogod tagjai láthatják. Próbáld meg átszerkeszteni, ha sikerült akár törölheted is és kezdődhet a blogolás.

Kérdéseket és észrevételeidet a support@blog.hu címre tudod elküldeni. Jó blogolást!

A blog.hu csapata