Annyi bizonyos, hogy a hasonlóság a társadalmi, gazdasági háttér, vallás, politikai nézet és az otthonról hozott családi értékrend szempontjából nélkülözhetetlen. Mindezek mellett ide sorolhatnánk az olyan fontos tényezőket is, mint például a bioritmus („pacsirták” és „baglyok”). Mindenhol megfigyelhető az a tendencia, mely szerint erősen hajlunk ezen paraméterek szerinti, ún. pozitív asszortatív párválasztásra, vagyis arra, hogy önmagunkhoz hasonló párt válasszunk Ezen jellemzők egyezősége jó előremutatója egy társkapcsolat sikerességének, hiszen csökkenti a nézeteltérések megjelenésének kockázatát. Mindemellett ezekből a kapcsolatokból nagy valószínűséggel több gyermek születik.
Bizonyos személyiségvonások tekintetében is előnyösebb, ha az a két félre hasonló mértékben jellemző. Ilyenek például az izgalomkeresés, a rendszeresség, a kötelességtudat, a társaságkedvelés, és még sorolhatnánk. Vegyük például az izgalomkeresést. Azok az egyének, akik vágynak az állandó kalandra, kockázatra és ingergazdagságra, akik szeretik, ha zajlik körülöttük az élet, nagy valószínűséggel jobban megértik magukat a hozzájuk hasonló, folyamatosan izgalomra, nyüzsgésre vágyó emberekkel. Azok pedig, akik inkább szeretik a megszokott, monoton életstílust, valószínű, hogy hosszú távon kevéssé tudják tolerálni párjuk ellentétes életvitelét. Ugyanez a helyzet a rendszeretettel és rendszerességgel is, hiszen akik igényesek, valamint nagy rendben és tisztaságban tartják dolgaikat, nem igazán érzik jól magukat olyan társsal, akikről ez nem mondható el. A dolgait szétdobáló, a káoszt is átlátó rendszertelen egyének pedig valószínűleg „megőrülnek” párjuk szervezettségétől és rend iránti igényességüktől.
Vannak azonban olyan faktorok is, melyek tekintetében az ellentétes személyiségek valóban jobban megértik és kiegészítik egymást. A domináns, konok, vezető típus például nagy valószínűséggel nem egy hozzá hasonló erőteljes egyéniséget választ, a „két dudás nem fér meg egy csárdában” alapon. Bizonyos tulajdonságnál pedig attól is függ, hogy melyik az ideálisabb felállás, hogy milyen irányba mutat egyezőséget a két fél. Míg két rugalmasan alkalmazkodó ember jól megtalálja az összhangot, addig két rugalmatlan egyénnél ez nem működőképes. Ilyenkor szintén kedvezőbb, ha az adott tulajdonságot tekintve a személynek vele ellentétes típusú párja van.
Bizonyos személyiségdimenziók vonatkozásában a legtöbben nem a hozzájuk hasonló, és nem is a velük ellentétes értékkel rendelkező partnert választják. Ilyenkor egyértelműen pozitívabb személyiségjegyeket preferáljuk. Ilyen például az optimizmus, pozitív érzelmek vagy akár az érzelmi stabilitás és annak bizonyos összetevői (szorongás, ellenségesség alacsony szintje). A neuroticitást illetően például elmondhatjuk, hogy szinte kivétel nélkül mindenki azt szeretné, ha függetlenül attól, hogy ő maga milyen mértékben megbízható érzelmileg, partnere emocionálisan stabil lenne.
Mindezek mellett, az hogy ki milyen társhoz vonzódik, ki milyen külső és belső jegyeket lát a másikban kívánatosnak, véleményem szerint az egyik legbonyolultabb és legösszetettebb jelenség, hiszen a fentiek mellett, a szülői minta, az evolúciós általánosságok, az adott kor és kultúra is jelentősen befolyásolja.
A „Hasonló hasonlót vonz”? Vagy az „ellentétek vonzzák egymást”? Önnek mi a véleménye? Mit gondol eddigi tapasztalatai alapján?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.