A tudatos társkeresés

A nagy "Ő"

2015/05/12. - írta: TrencséniZsuzsa

Van-e értelme az „Igazit” keresni? Kinek mit jelent az „Igazi” egyáltalán? A tökéletes testi-lelki és szellemi társat keressük? A másik felünket próbáljuk megtalálni? Mitől érezzük azt, hogy az a valaki a nagy Ő?

t_zs_kep_blogra.jpg

 

 

 

 

 

 

Trencséni Zsuzsa pszichológus

Az emberek szinte mindennél jobban, vágynak a szerelemre, a boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatra. Tudatosan, és tudattalan motivációk befolyásolásával ehhez próbálják a legmegfelelőbb társat megtalálni. Sokakban él az illúzió, hogy létezik valahol egy tökéletes partner, az őket kiegészítő másik fél. Azt gondolják, hogy mind külsőségekben, mind belső tulajdonságokat és értékrendszert tekintve megtalálható az a társ, akivel működik a kémiai vonzódás, aki képes testi és lelki igényeiket maximálisan kielégíteni, és akivel súrlódásmentesek a hétköznapok. Úgy képzelik, a legnagyobb feladat csupán az, hogy észrevegyük, amikor az adott illető betoppan az életünkbe.

Vajon létezik-e ilyen személy? Van-e olyan valaki, aki a kívánt kritériumoknak maradéktalanul megfelel? Véleményem szerint túlzott elvárás, minden elképzelésünk beteljesítését elvárni valakitől, és a számunkra tökéletesen passzoló, ideális társ után vágyakozni. Várni arra, aki mind fizikai attraktivitást, érdeklődési területet, intellektust, személyiségjegyeket és egyéni preferenciánkat tekintve is tökéletes a számunkra. Mindezt úgy, hogy természetesen az a bizonyos „szikra” és úgynevezett kémia is meglegyen az illetővel.

A szomorú hír, az, hogy nincs egy konkrét „legmegfelelőbb” partner, akivel minden további célzott munka hiányában egy csapásra és mindörökké boldogok lehetünk. Ez csupán a mesékben lehetséges. Az önismeretünk fejlesztésével és tudatos hozzáállással azonban rátalálhatunk arra, a személyre, akiből aztán hosszú évek kemény munkájával az „Igazi” válhat. Ehhez az első lépés az, hogy alaposabban szemügyre vegyük önmagunkat és választásainkat. A tudatosságot nélkülöző, szenvedélyen alapuló - kezdetben túlságosan idealizált, rózsaszín ködbe burkolt - partnerrel kötött kapcsolat ugyanis hosszú távon többnyire nem működőképes. Ha komoly kapcsolatban gondolkodunk, célszerűbb inkább tudatosan feltérképezni a másik fél tulajdonságait, érték rendjét, érdeklődési körét, és felmérni, hogy mennyire egyezik az sajátunkéval és az elképzeléseinkkel. Bizonyos szempontok szerint egy hozzánk hasonlóbb személlyel zökkenő mentesebb lehet az együttműködés. Ez persze nem azt jelenti, hogy az eltérő tulajdonságok és képességek nem vezethetnek sikerhez, hiszen vannak olyan területek, ahol ezek kifejezetten előnyösek lehetnek. A lényeg, hogy ezeket tudatosan kezeljük, és átlássuk, hogy mik azok a szempontok, amik igazán lényegesek a partnert illetően. Ha erre kellőképpen odafigyelünk, akkor az első lépcsőfok - a sikeres választás - nagyobb valószínűséggel vezet ahhoz, hogy az adott személy a számunkra „Igazivá” válhasson. Mindazonáltal, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy még a sikeres párválasztást követően is a munka oroszlánrésze még hátra van, hiszen ugyanúgy ahogy egy kertet, egy kapcsolatot is folyamatosan ápolni kell ahhoz, hogy az az idők múlásával is virágozhasson.

Címkék: Párt-fogók
6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://part-fogok.blog.hu/api/trackback/id/tr187451686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fot L' Mondó · http://fotelmondo.blog.hu/ 2015.05.16. 22:58:57

Ha már egyszer az oldalra keveredtem, akkor...
Bocsánat, de átmásoltam ide, amit a "10 pont, hogy miként találhatod meg a nagy Ő-t" cikkhez írt hozzászólásomban már leírtam...
...
Már elnézést, de mi ez? Hűtőgépvásárlás?
...
Háááát, ez mind szép és jó, de...
0. többünknek már leesett, hogy MINDIG a nő dönt... nekünk, pasiknak csak a vadászat/becserkészés illúziója marad... (kivéve a "négy kilences" pasikat, lásd később...)
1. a vonzalom két ember között alapvetően kémiai alapokon nyugszik, tehát itt a racionalitásnak (átgondolásnak, lista írogatásnak, hosszú évek kemény munkájának, stb.) - sajnos - nincs keresnivalója. Hiába bizonygatod józan ésszel a párkereső nőnek, hogy ebből meg abból az igényből vissza kellene venni... ha nem így van kódolva, nem fogja még csak megérteni sem, hogy miről szeretnéd meggyőzni... mert genetikailag van így kódolva... ösztönökkel nehéz vitatkozni...
2. A nők 99,99%-a (innen a "négy kilences") - előre kódolt kémiai/genetikai alapokon - olyan alfahímet (társaság központja, vezetőszerep, mindenki által megbecsült és kedvelt) keres, aki gazdag(!), sármosan/macsósan jóképű, magas (legalább 185cm), ha nem is kigyúrt, de sportosan szálkás/6-kockás hasú, szuperintelligens (min. 180-as IQ), rettentő jó humorérzékű, rosszfiú (de a csaj által minta családapává nevelhető)... Nem tudom, kihagytam valamit? Na, mindegy is... Ha ezekhez hozzávesszük a komoly társadalmi szerepvállalás pátoszát (pl. önkéntes állatmentő/katasztrófamentő...), akkor már Superman is belepirulna a piros bugyogójába... Csakhogy ezekből a "négy kilences" pasikból rettentően kevés futkározik és rettentően-borzasztóan sok nő (az igen-igen kevés extra jó nőtől "lefelé" a a mínusz végtelenig) ácsingózik rájuk... és itt utalok vissza 1. pontomra, hogy a racionalitás azt kívánná, hogy a nők többsége adjon lejjebb az igényekből és megtalálhatna egy olyan párt, akivel élete végéig boldogan/elégedetten élhetne... csakhogy szívügyekben nincs helye a racionalitásnak... (kivéve persze a gennyesen gazdagok szűk körét, lásd pl. Andy Vajna és Andy Vajnáné "héthatárra szóló szerelmét")
3. ha már "hűtőgépvásárlás", a "négy kilences" pasiknak olyan nagy a kereslete, hogy szinte bármit megtehetnek/megtesznek... és ez sokszor a tisztesség rovására megy... és itt a "válogatás" csak a kis rossz cselekedet a részükről...
...
4. Értem én, hogyha mindez elismerésre kerülne, akkor a pszichológia benyomulása ebbe a piaci szegmensbe azonnal okafogyottá válna (hiszen, nincs itt tennivalója)... így hát toljuk a tudományos maszlagot az érdeklődők arcába, mert az a biztos...

Dóra Theisz 2015.05.26. 08:56:17

Abból amit írsz, azt látom, több csalódáson, negatív tapasztalaton vagy túl. Azzal, hogy vannak hölgyek, akiknek nagyon sok elvárása van a"nagy Ő"-vel kapcsolatosan, időnként mi is találkozunk. Legtöbbször kiderül, hogy azért teszik ilyen magasra a lécet, hogy megvédjék magukat egy következő kapcsolattól, ezáltal egy újabb lehetséges csalódástól. Bizony, bizony legtöbbször, csalódott, összetört szívű hölgyek ők, akik így védik magukat. És az a nagy helyzet, hogy ez férfi oldalon is meglévő jelenség, nem csak hölgyek tudják magasra tenni a lécet. Azt írod, hogy Te úgy látod a párválasztás kizárólag kémiai, genetikai alapokon kódolt. Valóban fontos tényező a kémia meg a genetika, de mi a Párt-fogóknál úgy látjuk, sok más szempont is szerepet játszik, és pont ezek a szempontok különböztetnek meg minket az állatoktól és tesznek minket tudatos emberré.
Te azt írod, hogy a pszichológia benyomulása ebbe a szegmensbe okafogyott, mi úgy tapasztaljuk, hogy nagyon sok embernek segít. És ezt hihetetlen öröm megtapasztalni. De nem kell mindenbe egyet értsünk,így kerek a világ. Mindenesetre mi örülünk, hogy olvasol minket és kommentelsz. Inspirálóak a gondolataid. Gyere máskor is!

Fot L' Mondó · http://fotelmondo.blog.hu/ 2015.05.29. 09:27:43

Kedves Dóra!
Már megbocsáss, de az "állati" ösztönökön kívül semmit nem cáfoltál meg az előző hozzászólásomból. Igazából, szinte igazat is adtál nekem, megmagyarázva azokat... Persze, rögtön ráfogod, hogy több csalódáson, negatív tapasztalaton vagyok túl. És igazad is van, de a kijelentéseddel nem vállaltál fel túl nagy rizikót, mert ma Magyarországon ez 10-ből 9 emberre igaz. Ezenkívül, tudjuk jól, hogy csak az nem csalódik, aki nem is próbálkozik...
Közelítsük meg energetikailag a kérdést. Abban azt hiszem, egyet tudunk érteni, hogy annak a hölgynek/férfinak, aki Hozzátok fordul, valamekkora mértékben változtatnia kell(ene) a szemléletén/hozzáállásán (hiszen ha lenne partnere, valszeg, nem kellene --> nem is lenne ott)... azaz meg kell változnia... Az Univerzumban minden élőlény a fenntartható energiaminimumra törekszik... átültetve, a Hozzátok fordulóknak is meg van az energiaminimum szintje, amelyen eddig éltek, amely hozzájuk tartozik / meghatározza őket... Ha azt várjátok el tőlük (vagy ők maguktól), hogy ebből az állapotból kimozduljanak, ahhoz energiát kell beletenni a rendszerükbe... néha nem is keveset... és utána fenn is kell tudni tartani a magasabb energiaszintet... úgy, hogy a szervezete (+ lelke?) a saját energiaminimumára törekszik... Szerinted, mennyi ideig képes fenntartani a megemelt energiaszintjét valaki? Nyilván ez egyén függő. Szerinted, képes valaki élete végéig fenntartani magát a magasabb energiaszinten, úgy, hogy ez neki rengeteg plusz energia elégetésével jár? Magyarán, a megváltozáshoz és fenntartásához szükséges energiatöbbletet mindig fel tudja-e mutatni, mert a "rendszer" mindig vissza akarja magát állítani a saját létezéséhez szükséges energiaminimum szintjére... Azaz, tartósan meg tud-e változni az ember? És ide lehet sorolni az alaptermészettől kezdve, a magasabb tudatosságig bármit...
Vezettek-e statisztikát a TARTÓS párkapcsolati sikereitekről (és most nem hónapokról beszélek, hanem hosszú évekről, évtizedekről)?.. Mert, mint jeleztem, rövid távon lehetséges a rendszer energiaszintjének tudatos emelése egyénenként, de hosszú távon rendkívüli mennyiségű energia szükséges... (Régi bölcsesség: "Kutyából nem lesz szalonna"...)
Persze, van azért egy aduász rendező elv... a pénz...
És kérlek, bocsáss meg, nem akartam a lelkedbe tiporni azzal, hogy pszichológiát indokolatlannak tartom ebben a szegmensben..! De tartom ezt.

Dóra Theisz 2015.05.29. 10:12:40

Szia! Nem tiportál a lelkembe, egészen jól együtt tudok élni azzal, hogy más embereknek más a véleménye. Igazad van abban is, hogy szinte mindannyiunknak vannak csalódásai, rossz tapasztalatai. A kérdés szerintem leginkább az, hogy mit kezdünk ezekkel a lelki sebekkel. Begubózunk, duzzogunk, fekélyes, gennyes sebet növesztünk belőle, vagy valódi igazgyönggyé formáljuk. Én mind a kettőre látok példát.
Érdekes, amit az energia minimum elvéről írsz, de én azért nem látom ilyen determinisztikusnak a képet. A szenvedés például tud energiát bevinni a rendszerbe, vagyis az, hogy valaki szenved egy problémától, vagy attól ahogy ahogy él, és nem akar tovább úgy élni. Szóval a szenvedés nyomás komoly motiváló erő a tartós változásra. És az is igaz, hogy nem mindenkinek, olyan is van aki inkább belehal, de nem változtat. És nem tudom, hogy mitől van az, hogy az egyik ember változik, motiváltan dolgozik, hogy jobb legyen az élete, a másik ember meg nem. Ez még előttem is titok.
A másik nagy motiváló erő pedig, ha valaki jól érzi magát "magasabb energiaszinten", akkor hajlandó lesz energiát befektetni, hogy fenn is tartsa ezt az állapotot. De nyilván ez sem igaz mindenkire. Szóval ha nem is könnyű, de én úgy tapasztalom, kutyából lehet szalonna. De olyan is lehetséges, hogy valaki marad kutya, megbékél ezzel az állapotával, és egy szabad, teljes életet élő kutyaként él tovább.
És még egy fontos dolog: nálunk senkinek nem KELL megváltoznia. Nálunk fontos elv, hogy elfogadjuk az embereket olyannak amilyenek. Aki pedig akar változni, az általában változik a velünk történő önismereti munkában.
És igen, komoly statisztikát vezetünk, és örömmel jelenthetem vannak nálunk születő tartós párkapcsolatok.
No de a legkevésbé sem akarunk meggyőzni Téged erről.

Fot L' Mondó · http://fotelmondo.blog.hu/ 2015.05.31. 10:43:26

Szia!
Ahogy kiveszem, alapvetően egyetértesz a "négy kilences pasi" elmélettel, az már más kérdés, miként (milyen előzményekkel) jutnak el oda a nők... és innentől borul a rendszer...
A lelki sebekkel is nyilván valamit kezdeni kell... Valaki feldolgozza maga (így vagy úgy) és valaki segítséget kér... Úgy vélem, mindegy is, a cél az lenne, hogy tanuljunk a hibákból/kudarcokból, ismerjük meg, fogadjuk el önmagunkat, hiszen a világban csak utána tudjuk magunkat reálisan elhelyezni... ha ehhez segítség kell, akkor az kell... (egy kiszólás: ahogy látom, az emberek túlnyomó többsége úgy hagyja el ezt a létsíkot, hogy egyáltalán nem ismerte meg önmagát, és még csak igénye sem volt rá... Akkor vajon mennyire látta reálisan a saját helyzetét a világban, miként hozott releváns döntéseket, amelyek meghatározták az életét és befolyásolták a körülötte levőkét is?..)
FENNTARTHATÓ energiaminimum elve: egy adott rendszer OPTIMÁLIS (tehát nem a minimális) működéséhez szükséges legkevesebb energia. Az Univerzumban energiából van a legkevesebb... Lefordítva, aki szenved, az NEM az optimális szintjén él... de itt az is kérdés, hogy mit nevezhetünk egyáltalán szenvedésnek... (bocs, de a feltöltött szájú/mellű/fenekű macák letört műkörmét nem sorolom ide... direkt sarkítottam...) ugyanakkor, az öröm/boldogság részén érdemes elpolemizálni, miként változtatja meg az egyén rezgését, miként léphet - ezáltal - tartósan magasabb energiaszintre... (a Dalai Láma bizonyára tudja... ;-)) vaaagy, miként változtathatja meg az ideális pár (a "lelke MÁSIK FELE") az egyén rezgését, emelve ezzel az energiaszintjét...
Tárgyalásaim során rengetegféle/fajta emberrel találkoztam eddig, ki is kellett ismernem őket, így nagy bizonyossággal ki merem jelenteni (tudom, hogy a Ti szakterületetek, de mégis... :-)), hogy bizonyos kor felett már nem nagyon változnak az emberek (kialakult személyiségjegyek, ennek megfelelően berögzült szokások, szemlélet), és itt most a középkorúakról van szó és az ő fenntartható energiaminimum szintjükről... (kivételt képez, ha nagy trauma éri őket...)
A "változnia KELL"-t úgy értettem, hogy ha már elmegy Hozzátok, oka van, nyilván valami nem stimmel a jelenlegi helyzetével, így ha azon változtatni akar, akkor változtatnia/változnia KELL NEKI... mert különben minden marad a régiben... nem Ti kényszerítitek rá...
Már megbocsáss, de fényképeitek alapján (fiatalok vagytok) úgy véltem, nem praktizálhattok olyan régen (és azon belül a párkapcsolati vonal még "fiatalabb" lehet)... Úgyhogy, nem nagyon lehet több éves/évtizedes tartós kapcsolatból olyan sok a tarsolyotokban... de ez csak feltételezés volt... :-) Ha így van, hurrá!
Egy filozófikus kérdés a végére:
Úgy veszem ki a szavaidból, hogy hiszel az emberi elme (az egyén elméje) "legfelsőbbségében", hogy minden az egyén szintjén dől el... biztos, hogy a végtelen Univerzumban ez így van? (Tekinthetjük költői kérdésnek is..)
De, ettől meg a "négy kilences pasi" probléma még fennáll... :-) Ééés sarkalatos problémája a mai magyar társadalomnak...

Dóra Theisz 2015.06.08. 11:22:33

@Fot L' Mondó:
Szia!
Bocs, hogy csak most reagálok, de nagyon húzós hetem volt.
Azt hiszem, hogy nem értek egyet a négy kilences pasi elmélettel. Én csak azt akartam mondani, hogy én úgy látom, azok a hölgyek, akik nagyon magasra teszik a lécet, valójában nem is a tökéletes pasit keresik, hanem magukat akarják védeni egy esetleges csalódástól. Nekik a négy kilences pasi sem volna elég jó, mert a probléma egész más síkon van. És ez lehet, hogy egy pasinak úgy jön le, hogy "ennek a csajnak sem voltam elég jó" közben meg nem is erről van szó.
Azzal már egyet értek, hogy lelki sebeinkkel érdemes valamit kezdeni. És igen, lehet segítséget is kérni. Én úgy látom, jobb segítséget kérni, mint éveken, évtizedeken át benne ragadni egy problémában. Azzal is egyet értek, hogy sokan vannak, akik úgy hagyják el, ezt a létsíkot, hogy nem ismerik meg önmagukat, ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy egyre többeknek lesz igénye az önismeretre. Talán ezen a téren változóban a kultúránk.
Köszi, hogy elmagyaráztad a fenntartható energiaminimum elvét. Talán ez az a gondolatkör, amiben én nem vagyok annyira otthon. Mindenesetre nyitott vagyok rá, és elgondolkozom azokon a magyarázó elveken, amiket Te írsz. Azonban nekem kicsit determináltnak tűnnek ezek az elvek. Igazad van, én több felelősséget tulajdonítok az egyénnek, még ha az egyén elméjének legfelsőbb rendűségében így egy az egyben nem is hiszek.
Jogos a meglátásod, hogy nem praktizálunk több évtizede, így ilyen hosszúságú tartós kapcsolat még nincs a tarsolyunkban. (legfeljebb a saját házasságunk) de ettől függetlenül én úgy tapasztalom, hogy a Párt-fogók módszer egy teljesen egyedi és hatékony mód a társkeresésben. Tényleg sok pozitív visszajelzést kapunk ezzel kapcsolatosan. Ha én nem hinnék benne, nem is tudnám hitelesen csinálni ezt az egészet.