Miért van az, hogy a párkapcsolatod, ami az elején tökéletesen indul, hirtelen, egyik pillanatról a másikra véget ér? Miért van az egyáltalán, hogy a kapcsolataidnak így vagy úgy, de mindig vége lesz?
Minden 6. embernek volt ikertestvére, csak nem tud róla, mert még az anyaméhben veszítette el. Azon kívül, hogy az ikervesztettek furcsának, csodabogárnak élhetik meg magukat, komoly életvezetési problémákat okozhat ez a trauma, többek között kihathat a párkapcsolataidra is.
Megvan a Titanic c. filmben az a jelenet, amikor közvetlenül Rose mellett fagy halálra a szerelme, Jack? Hasonló történik az anyaméhben is: 2 (vagy akár 3-4!) magzat együtt indul fejlődésnek, majd a terhesség akár korai, akár későbbi szakaszában egyszer csak az egyik hirtelen eltűnik, felszívódik, vagy bizonyos időn belül meghal.
Tudományos kutatások sora igazolta már, hogy mindannak, amit az embrió átél az anyaméhben, sejtszinten jelentősége van. Az embriók a méhen belül érzékelnek, éreznek, tapasztalnak, tanulnak, gondolkodnak, sőt, emlékeznek. Tehát az ember tudat alatt emlékszik élete legelső veszteségére. Az ikerség a legszorosabb kapcsolat a világon, közelibb, mint a szülő-gyermek kapcsolat. A túlélő iker azt éli meg, hogy az első ember, akivel a legintimebb a viszonya, meghal mellette. Ez a megélés később áttevődhet más közeli kapcsolatokra, leggyakrabban a párkapcsolatokra.
Keresem a párom, de sehol sem találom
Gyakori, hogy az ikervesztettek tudat alatt ikertestvérüket keresik a párkapcsolataikban. Eleinte nagyon lelkesek lehetnek, talán túlságosan is, majd, amikor „rájönnek”, hogy esténként mégsem az ikrüket ölelgetik, akkor egyik pillanatról a másikra megszakítják a kapcsolatot, és újraindul a keresés. Előfordul olyan eset is, hogy az ikervesztett „megelégszik” azzal, hogy hasonló intimitást tapasztal a kapcsolatában, mint ami az ikrével volt, és párját „nevezi ki” ikerpótlónak. Ezekben a kapcsolatokban a leggyakoribb, hogy szimbiotikus viszonyban élnek a felek, a szexualitásnak viszont egyre kevesebb szerepe lehet, akár el is tűnhet a kapcsolatból.
Eleve elrendelt szakítás
A kapcsolatok forgatókönyve általában ugyanaz, vagy hasonló, és minden esetben szakításhoz vezet. Az ikertestvérük elvesztésének fájdalmát az ikervesztettek minden egyes kapcsolat megszakadásával újraélik. A szakítást pedig az a magányosság érzés követheti, amit az ikertestvérük elvesztésekor éreztek.
Van, aki már eleve a magányt választja társául, és inkább bele sem kezd kapcsolatba (olyan is előfordul, hogy szűz marad), mert a lelke mélyén attól retteg, hogy aki közel áll hozzá, az meg fog halni.
Nehéz esetek az ikervesztettek
Még ha valakinél nem is jelent ennyire drasztikus lelki folyamatokat a saját ikersorsa, a minták akkor is működhetnek a kapcsolatokon belül. Az ikervesztettek visszahúzódóak, bizalmatlanok lehetnek másokkal szemben, vagy éppenséggel „tapadósak” – akit megszeretnek, azt gyakran nem hagyják lélegzethez jutni, állandóan keresik a másik társaságát. Mindkét fajta viselkedésmód akadályozza, megnehezíti az emberekkel való kapcsolatfelvételt, a párkapcsolatok kialakítását.
Nincs azonban veszve semmi, ha valaki magára ismer az itt leírtak alapján. A pszichoterápiának gazdag eszköztára van az ilyen és ehhez hasonló veszteségek feldolgozására, ilyen módszer például a családállítás.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.